Kertszerelem

Az összes művészet között talán a kert-alakítás, a kertművészet a legátfogóbb. Ez egyesíti térbelileg az építészetet, a szobrászatot, az ornamentikát és festészetet. A természet részeiből természeti képet épít. Lehet egy kert játékos, vidám, derűs vagy meghitt, nagyszabású, titokzatos vagy mélabús.

A természet egyetemes örömöt kínál, ezért örök vágya és célja az embernek, hogy kertté tegye a sivatagot, ott pedig, ahol vadon burjánzik a természet. igyekszik azt emberszabásúvá, művészien széppé alakítani. Az ókor egyik csodája, a legendás asszír királynő, Szemiramisz függőkertjeit ez a kettős igény hozta létre. A Biblia Édenje is ennek a boldogságot, nyugalmat, békét adó természetnek, kertnek a metaforája, s a mohamedánok szent könyve szerint is a túlvilági élet egyik boldogsága nem más mint egy virágzó, szép kertben üldögélni.

Az utóbbi időben mind több szó esik arról, hogy a technika mértéktelenül előretör a kertkultúra rovására. Napról-napra csökken a zöldfelület. Sokéves fákat gátlástalanul vágnak ki, picike telkeken társasházakat építenek. A megmaradt területet, pedig burkolják, hogy az autók kényelmesen tudjanak mozogni. Az emberek a hűsítő árnyék helyett klímára költenek. Ezt a folyamatot megállítani nem lehet. A “zöld sziget”, legyen az bármilyen kicsiny is, menedék az ember számára.

Műveljük hát kertünket ahogyan Voltaire, Morus, Rousseau ajánlották:

” Il faut cultiver notre Jardin.”