2021.01.14
Amikor a lányaink még kicsik voltak mindig ott tettek-vettek körülöttem a kertben. Apránként megtanulták, hogy nem szabad rálépni az anya növényeire, a virágot mindig hosszú szárral szedjük, hogy vázába tudjuk tenni, mert különben elhervad és már nem lesz szép. Mindig kérdezgették, hogy melyik virágnak mi a neve, melyik mérgező és melyiket lehet megenni. Nem csupálták a virágokat.
Az óvodában ültettek fűszer és gyógynövény kertet, melyben kislányom teljesen otthonosan mozgott. Ő tanította a társait, óvónénik és szülők meglepetésére. Büszke voltam rá! Másik meglepetés számomra az volt, amikor télen, lomb nélküli fára mutatott. Az diófa ugye? És tényleg az volt.
Most már iskolás és saját növényei vannak. Paradicsom-termesztési versenyt rendez. Nagymama és a szomszéd néni a versenytársai.
Különböző zöldségpalántákat kér tőlük, megkérdezi, hogyan kell elültetni. Segít virágmagot gyűjteni stb. Szívesen van a kertben: „Anya kimegyek a kertbe gazolgatni.” vagy „Környezet órát tartunk a babáknak a kertben.”
Örülök, hogy sikerült velük megszeretettni a növényeket úgy, ahogy nagyszüleim tették velem.