Első hallásra a szárazkert és esőkert két ellentétes kerttípusnak tűnik. Valójában rokonok. Mindkettő létesítésének oka az egyre csökkenő mennyiségű csapadék mellett, az egyre dáguló öntözés és az ivóvízhiány.
A száraz kert vagy xeriscaping, xerojardin hazánknál melegebb területeken elterjedt kertépítészeti irányzat. Magyarországon is tapasztaljuk, hogy egyre több az átlagosnál szárazabb, aszályos időszak. Ez semmi Amerika délnyugati államainak klímaromlásához képest. Kaliforniában régen is hosszú forró volt a nyár, a mediterrán klima ellenére mégis minden kertben jelen volt az öntözött zöld gyep. Először a nappali, majd az esti kert- öntözést is betiltották, majd az új füves terület létesítése is tilossá vált. Ma már fizetnek az állami költségvetésből, ha valaki meglévő füves területet felszámolja és a helyére kaktuszos, kavicsos, öntözetlen sziklakertet épít. Az ok nem más, mint az, hogy útját állják a az ivóvízhiánynak.
Itthon is egyre nagyobb az igény az öntözés nélkül vagy csak nagyon csekély öntözéssel is szépnek, egészségesnek megtartható kertek iránt. Mindegy, hogy a száraz kert kiválasztásánál mi is igazán a mozgatórugó, pénztárca kímélése vagy az értékes ivóvízzel való tudatos takarékosság.
Mi kell egy ilyen kerthez? Tálán célszerűbb úgy feltenni a kérdést, hogy mi nem kell. Először is nincs szükség jó talajra, humuszban, tápanyagban gazdag termőföldre. Magyarországon bőségesen találhatók olyan területek, ahol ez a kívánalom már a természet által ˛teljesített˝. Az alföldi homokterületek, hegységeink, dombvidékeink kőtörmelékes, esetleg sziklás lejtői, tehát azok a vidékek, amelyek hagyományos növényekből összeállított kertek számára nem vagy alig alkalmasak, éppen ilyen szárazkertek számára vannak ˛kitalálva˝. Ide tartozik több százezer hétvégi üdülőtelek is, ahová a tulajdonos nem akkor és nem annyiszor tud elutazni gondozni és öntözni, mint azt az időjárás indokolná. Van ezek között bőséggel olyan is, ahol nincs vezetékes víz, csak a természetes csapadékra – ha van – lehet számítani. Nem kell tehát jó talaj, nem kell rendszeres öntözés.
Egy ilyen kert létrehozásánál még inkább fontos, hogy ismerjük a kiválasztott növények környezeti igényeit. Őshonos növényeink között is találunk olyanokat, amelyek kiemelkedően jó szárazság- és hidegtűrésükkel, esztétikus megjelenésükkel már régen törzshelyet vívtak ki maguknak a kertkultúrában. A rózsaszínbe hajló virágbugákkal hosszú ideig díszítő cserszömörce (Cotinus coggyria) például az Alföld legsilányabb talajain, minden öntözés nélkül is megél, de megtaláljuk a Bakony száraz, meszes, kőtörmelékes lejtőin is. A vadon előforduló kövirózsák (Sempervivum) kizárólag olyan helyeken élnek, ahol szinte állandóan égeti őket a nap, tépi a szél, tápanyagot alig tartalmaz a kőtörmelék. Fűfélék és más évelők szárazságot tűrő, ezüstös levelű fajaiból csodásan alakíthatjuk ki kertünk gyepszintjét.
A környezettudatosság jegyében kell megemlíteni a csapadékgazdálkodás másik kerttípusát az esőkertet. Az esőkertek segítenek megszelídíteni a heves esőzésekkor lezúduló csapadékot, méghozzá úgy, hogy vízkedvelő növények ágyásaiba vezetik azt. Ez nem csupán a növényeknek biztosítja a kellő folyadék utánpótlást, hanem megakadályozza azt is, hogy ez a rengeteg víz kárba vesszen. A hirtelen esőzések elmoshatják a kerteket, károsíthatják a házak alapját és túltölthetik a környék csatornarendszerét is. Az esőkert egy olyan kiásott terület, ami lehetővé teszi a víz sík felületekről való elvezetését. Hátránya viszont, hogy száraz időszakokban kiszárad és öntözni kell a vízkedvelő növényeinket. Vannak olyan növények, melyek jól tolerálják a száraz és nedves időszakok váltakozását. Ilyen például a réti füzény vagy a különböző sásfélék. Árnyékosabb helyekre ültethetünk páfrányokat. Az esőkertek olyanok mint az ártéri erdők kicsiben.
Gondolkozz nagyban cselekedj helyben kicsiben! Létesíts szárazkertet, spórolj az ivóvízzel, gyűjtsd az esővizet!
