Még ugyan távoli a tereprendezés, mert még nem lehet tudni, hogy mikor és hol kerül a telekre a vízbekötés. Az ültetés, pedig csak azután lehetséges. Addig sem tétlenkedem, kihasználom az időt. Minden év számít. Elkezdtem begyűjteni a leendő vegyes sövény alkotóit.
Az őszi lombhullás után fagymentes időben szedtem dugványokat a közelünkben található bokrokról. Közben azon gondolkodtam, hogy hány év múlva lesz belőlük két méteres bokor. Bizony sokára. A gyors növekedésűeknek is kell öt-hat év. A többinek 10-15, a fáknak 20-30 év kell, hogy elérjék a rájuk jellemző méretet. Sok türelemre lesz szükségem, ha magam nevelem és alakítom ki a kertet. Szeretem csinálni. Megnyugtat és kikapcsol a mindennapi gondokból az, amikor a növényeimmel bíbelődöm.
A dugványok egy részét a szabad földbe dugványoztam, félárnyékos helyre. Néhányukra (pl: rózsa) befőttesüveget borítottam. Így egy kis mini üvegházat hoztam létre a szabadban.
A dugványok másik részét fűtetlen, magas páratartalmú szoba ablakába helyezett ládába tettem. A szabadföldbe került dugványokkal nincs semmi dolgom egészen tavaszig. Ezeket viszont folyamatosan nézegetni kell, figyelni, hogy ne száradjon ki, de ne is rohadjon el. Vannak, amik elég biztatóan néznek ki, de még messze az igazi eredmény.
A harmadik csoport pedig vízbe került. Vizüket rendszeresen cserélni kell, és kiszelektálni azokat, amin látszik, hogy már nem él. A legkisebb helyigényű, vizes módszer előnye, hogy látszanak a gyökerek. Hamarabb kiderül, hogy melyik ered meg és melyik nem.
