A markoló távozása után mind az öten nagy lelkesedéssel kezdtünk neki a tereprendezésnek. Ez a lelkesedés sajnos hamar szerteszállt. Rövid időn belül azt vettem észre, hogy már csak én rakosgatom a köveket a többiek fokozatosan elszállingóztak.
A köveket két csoportba osztályoztuk. Az elsőbe kerültek a szép és nagy darabok, melyek támfalnak vagy tipegőnek alkalmasak, a másikba az apraja. A kicsiket a kert végébe talicskáztuk, elkezdtük feltölteni a kerítés mellett. Közvetlenül a kerítés mellé úgysem szabad ültetni bokrokat, ott nem fognak nagyon zavarni. Önkormányzati rendelet szabályozza, hogy milyen távolságra szabad a telekhatártól ültetni. Véleményem szerint, úgy is célszerű egy kis keskeny szervízutat hagyni a kerítés mellett, hogy a kerítés felöli oldalt is meg lehessen közelíteni a metszéskor és a gyomláláskor. A szép köveket egyelőre a fenyő tövében depózzuk, ott várják majd a felhasználást.
Nehéz a munka a kőbányában: fárasztó és unalmas. Reménytelennek tűnik, nem látszik a vége. Az elmúlt héten megérkezett a csendes eső. Ez jót tett a növényeknek is és a friss rézsű is lassacskán elkezdett roskadni. Az eső hatására újabb kövek bukkantak elő….. Még jó darabig ezzel kell számolni. Újabb és újabb köveket kell eltüntetni.
Miközben rendezgetem a köveket, gondolatban már tervezgetem, hogy hova mit kellene ültetni. A ház mellé védett helyre fügét szerettem volna, de ott egy szikla húzódik, így nem érdemes ott semmivel se próbálkozni. Újra tervezés: autóbeálló lesz ez a rész. A fügének új helyet kell keresni. Kaptam a szomszéd bácsitól két bokrot. Kicsi lila termése lesz. Gyökereztettem egy fügefát, ami szintén elég jól néz ki. Ez nagyobbra nő, faszerű és a termése is nagyobb, zöld színű. Már csak pár év és majszolhatjuk is.
